Elsőként egy nagyon fontos dolgot illik tisztázni, mert a koncert előtt is rengetegszer hallottam ezt a tévedést. Nem az énekesnő neve Sade, hanem a zenekaré, őt Helen Folasade Adu-nak hívják, a többi tag pedig Stuart Matthewman-gitár, Paul Spencer Denman-basszusgitár és Andrew Hale billentyű. Hozzánk egy dobossal és két vokalistával kibővítve érkeztek, hogy az élmény még teljesebb legyen.
Teljes telt ház és a végletekig felfokozott érdeklődés fogadta őket, tiszta zsibvásár volt a Sportaréna területe, mindenki találgatta vajon milyen lesz a műsor, és hogyan fog kinézni a színpad. Kicsit lankasztotta a figyelmet, hogy kezdés előtt kereken 1 óráig egy DJ próbálkozott felpezsdíteni az érdeklődésünket. Teljesen elveszett a színpadon, ráadásul bebújt a felszerelése mögé, és még a zenéi sem voltak említésre méltók, úgyhogy a fütyülést és bekiabálást teljesen jogosan kapta.
9 órakor végre elsötétült a nézőtér, és rövid intró után a Soldier of Love dallamára, egy rejtett lépcsőfeljáraton megjelent Adu. Spotlámpa, vörös háttérfények és dübörgő basszus, ennyi kell egy rettentő ütős kezdéshez, ami most össze is jött.
Két dolog tűnt fel elsőre, az egyik, hogy milyen gyönyörű hangja van, a másik hogy a dobra mennyire visszhangzik az Aréna. Az elsőhöz nincs mit hozzáfűznöm, de a második egy idő után már nagyon zavart, gyakorlatilag minden dobütést kétszer hallottam, egyszer előröl, fél másodperccel később pedig a fejem mögül. A Skin is erősre sikerült, bár a Kiss of Life alatti zöld növények nekem nem nyerték el a tetszésem. Adu jellegzetes Sade ruhát viselt az elején, fekete testhez simuló selymet, ezt hátrakötött hajjal és vérpirosra festett ajakkal tette vadítóvá. Életkort hölgyeknél nem illik firtatni, ezért maradjunk annyiban hogy kicsivel 50 felett ez a külső vérpezsdítően álomszerű. Ezután többször is átöltözött, a mellettem ülő hölgyek szerint akármit vesz fel, az mind telitalálat, az ízlése irigylésre méltó.
A Smooth Operator sem hiányozhatott a műsorból, hosszabb felhőkarcolós-mesemondós bevezetés után hangzott fel az első taktus, és hördült fel mind a 11 ezer néző. Volt, aki táncolt is rá, és már másodszor látom hogy az ülőhelyekről leengedik az Aréna küzdőterére azokat, akik táncolni szeretnének. Dicséretes dolog, és kívánom, a jövőben is mindig így legyen, most is egyre többen használták ki ezt. Adu a színpadon nem sokat mozgott, pár jellegzetes mozdulatot láthattunk tőle, de inkább csak sétált és néha integetett. Nem hiszem, ennél több mozgásra szükség lett volna, jó ízléssel és mértéktartással megmaradt azon határok között, ami ezt a fajta zenei fellépést jellemzi.
A legjobban akkor lepődtem meg, amikor egy átlátszó függönyt eresztettek eléjük, és arra vetítettek. Ennek ellenére jól látszottak mindannyian mögöttük, mert spotlámpákkal kiemelték őket, a hatás egyszerre volt légies és varázslatos. Olyan, mintha egy mesében vagy álomban láttuk volna amint zenélnek, közel voltak mégis messze, láthatóak és mégis rejtettek. A Morning Bird zongorakísérettel előadott duettje volt még az, ahol úgy éreztem, a sok évnyi várakozás megérte, és hogy élőben hallhatom ezt a számot, az fantasztikus élmény volt. Ráadásként a Cherish the Day hangzott el egyedül, utána felkapcsolták a lámpákat, és véget ért a varázslat.
Egyértelműen és kétségek nélkül kijelenthetem, megérte a hosszú várakozást Sade mai koncertje. Hosszú pályafutása minden fontosabb állomásáról elhangzott egy dal, és persze mindenki még többet akart, de amit kaptunk, az is fantasztikus volt. Remélem, a következő koncertre nem kell ennyit várni, és már jövőre vagy legkésőbb azután ismét láthatjuk őket a színpadon.
Számlista:
Soldier of love
Skin
Kiss of life
Love is found
In another time
Smooth Operator
Jezebel
Bring me home
Is it a crime
Love is stronger
All about our love
Paradise/Nothing Can Come Between Us
Morning Bird
King of sorrow
Sweetest Taboo
Moon and Sky
Pearls
No ordinary love- By your side
ráadás:
Cherish the day
Szólj hozzá!